Radikális előadás (A gyermek)

Domokos Dóra írása az ELTE Online-on

Már harmadszor rendezték meg a Színváltásokat, vagyis az Egyetemi Színpadok Szemléjét november 22 és 25 között. A rendezvényen több régebbi darabját is játszotta a Radikális Szabadidő Színház, kedd este pedig egy premierje is volt. Láttam már néhány darabot a társulattól, úgyhogy számítottam arra, hogy kedden sem egy hétköznapi előadásban lesz részem. Ez azonban még a korábbiaknál is radikálisabb volt. A társulat ezúttal egy kortárs norvég szerző Jon Fosse A gyermek című drámáját vitte színpadra. A rendező Formanek Csaba, a helyszín pedig a Tűzraktér volt. Az előadás majdnem félórás késéssel kezdődött. Érdeklődőből nem volt hiány, a színészek teltház előtt játszottak.

Jon Fosse drámáinak középpontjában az emberi találkozások, viszonyok állnak, amelyben a főszereplők egymás iránti megértése a legfontosabb. " A kortárs norvég író darabja hűvös melodráma, ibseni és becketti ihletettségű szikár drámai költészet. Teljesen hétköznapi emberekről szól, akik gyengék, tétovák, bizonytalanok, és érzelmeiket nehezen mutatják ki. Lehetséges-e a szerelem egy gátlásokkal és szorongásokkal teli világban? Egyszerű és fájdalmasan szép történet a magányról, a bezártságról, a hitről és a bizalomról." - olvashatjuk a fesztivál honlapján közzétett beharangozóban.

A darab Fredrik (Szitás Balázs ) és Ágnes (Benya Kata) szerelmét mutatja be. A pár egy téren találkozik egy esős este. Már ekkor észrevehető, hogy ez a két ember meglehetősen lecsúszott figura. A lány szeretetre vágyik, Fredrik pedig egy kis testiségre. Kapcsolatuk ennek ellenére mégis eljut a házasságig. Egy szerény kis lakásban élnek és első közös gyermeküket várják. Boldogságuk azonban csak látszat. Szeretik egymást, szerelmük mégsem igaz. Kettejük közt a gyermek kapocs. Életüket tovább keseríti Arvid (Budai Zsolt), aki folyton a házuk környékén guberál. Nem tudjuk, hogy pontosan honnan ismeri Ágnest, de azt sejtjük, hogy korábban már volt dolguk egymással. Ágnes és anyja (Szabó Emese) viszonya sem felhőtlen. Egy kiüresedett, közömbös anya-lánya kapcsolatnak lehetünk tanúi. Percekig hallgatnak, nem tudnak miről beszélni. Az anya is az utód születésében keresi a boldogságot. A gyermek azonban túl korán születik, nem marad életben. Bár Fredrik a kórházban már egy aggódó férj és apa szerepét ölti magára, kapcsolata Ágnessel alapvetően nem változik meg. A darab végén is két kiüresedett figura sétál.

Az előadás 4 felvonásból állt és minden szünet közben a szemünk láttára alakították át a színpadot. Ezek meglehetősen hosszúra sikerültek... Talán ennek is az volt a célja, hogy kizökkentsen minket és érezzük, hogy színházban vagyunk. Számtalan elidegenítő effektussal találkozhattunk az este folyamán. Ilyen volt például, hogy a felvonások végét többször is Arvid egyszerűen csak közölte velünk (volt olyan is, hogy ezt egy nagy késsel hadonászva tette). A zenét egy metronóm helyettesítette. Idegesítő kattogása jelezte például, hogy Ágnes anyja rádiót hallgat. Aztán a harmadik felvonás előtt a rendező megkért minket, hogy üljünk át a nézőtérről a színpadra. A színészeket körülülve vagy épp körülállva- kinek mi jutott, néztük végig a kórházi jelenetet, ahol Budai Zsolt most az orvos bőrébe bújt Pálya Pompónia pedig a nővér szerepét játszotta, akivel Fredrik a szerelemről beszélgetett. Aztán a harmadik szünetben megint vissza kellett ülnünk a nézőtérre.

Szeretném kiemelni a színészi teljesítményeket, mindenki nagyon jól játszott. Főleg Szitás Balázs alakítása tetszett, aki hitelesen adta elő az ittas csavargó, az aggódó férj vagy éppen a gyermekét gyászoló apa szerepét.

A darabot legközelebb december 7-én játsszák a Tűzraktérben. Akinek van rá lehetősége nézze meg, de készüljön fel, hogy egy igazi R/radikális előadásban lesz része.