2008. december 4., csütörtök

A Színváltások 3.-ról a Játékosban

Herceg Anna írása

Négy nap egyetemi színpadok szemléje, négy nap hóesés, négy nap rágódás, hogy vajon miért nem értek csomó darabot?

Szombaton elindultam a a megnyitóra. Akkor kezdődött a havazás, abban a minutumban, hogy kitettem a lábam a kapun. A Tűzraktérben így jéghideg és kellemes füst fogad. Még viszonylag kevesen vagyunk, néhány szervező színésszel beszélgetek, kedvesek, mondják, hogy ez egy ilyen laza fesztivál, mindent szabad és legyek én is laza. Hát jó. Együtt cigizünk. Folytatás>>

2 megjegyzés:

formanek írta...

Jó olvasni Anna írását a fesztiválunkról. Hiszen nagyon fontos tudnunk, ki-hogyan érezte magát, ki hogyan élte meg ezt a négy napot, amit nem kevés energiával és lelkesedéssel szerveztünk meg.

Két dologhoz mégis lenne hozzáfűznivalóm.

Az egyik az a bizonyos "laikusság", amit önmagáról szólva emleget cikkében. De hát ki laikus? Aki annak vallja magát. Aki hagyja magát annak lenni. Itt van például a Szóma Színház előadása, amiről valóban beszélgettünk és elemezgettük bizonyos "színeit". De az előadás nem amiatt hat, ahogyan a hátterét kutattuk. Azért kutattuk a hátterét, mert hatott. És ha nem hattott volna, akkor is kutattuk volna a hátterét. Mert arra vagyunk kíváncsiak, hogyan működik.

Ezért érdekes néha "elveszni a részletekben".

Olykor egy előadás célja nem feltétlenül a történetmesélés. Olykor egy bizonyos színházi nyelv (világ) megteremtése sokkal fontosabb. Világokról lehet véleményt mondani, de először nem árt fel- (avagy meg)ismerni. Az ilyen típusú előadások akkor engednek közel magukhoz, ha sikerül "feltörnöd" a nyelvüket. És nem keresel a saját már meglévő nyelveden eleve jelentést neki. Ilyenek voltak a fesztiválon a legérdekesebb előadások. Az NCK, a Gyurmázás, a Babérligetkönyv, és még mások is, de ide kell soroljam a magam munkjáit is, Az ételliftet, a Brutust, és A gyermeket is.

Ha van valódi szakmai haszna egy kritikának, az csakis az lehet, hogy az előadások sajátos nyelvét elemzi. Aztán jut el egy konklúzióhoz. A nyelv persze mindig valamely hatásmechanizmuzs mentén érvényesül. De hogyan hat? Hiszen minden hat. Élő emberek jelenléte hat. Ez a színház alapja.

Sokan "bedőltek" például A gyermek előadás esetében a történet primér szintjének. Valamiféle depresszív szomorúságot véltek ebből kihalászni, aminek vagy ellenálltak, vagy letaglózta őket. Engem A gyermek - már olvasva is - minden tragikusság és hűvösség és reménytelenség ellenére is elképesztő hittel tölt fel. Erről szól az egész darab! A rendezéssel az volt a célom, hogy ennek az áramlásnak utat engedjek. Ehhez nagyon visszafogott eszközökre, nagyon pontos szerkezetre, pontos színpadképekre, nagyon pontos színészi játékra volt szükségem. Sok hibája van még az előadásnak, de én úgy látom, izzik benne a levegő. Hiszen olyan emberekről van szó, akik nagyon nehezen képesek elmondani az érzéseiket, mert nagyon nehezen találnak hozzá szavakat. És emiatt nagyon nehezen élik meg a saját élményeiket is. Ez az előadás arról a REMÉNYről szól, ahogyan ők - legalább is a főszereplő - mégis képessé válnak arra, hogy a sorstalanságból kilépve valódi sorsuk legyen. Felismerik a sorukat. Még akkor is, ha ennek egy tragédia az ára. A darab végülis arról szól, hogyan képes a beszéd (a tudat) sorsot alkotni az embernek. Rengeteg finomság rejlik ebben a minimálnyelven megírt darabban, amire szerintem érdemes odafigyelni.

Egyébként ezért szeretem Ibsent is, bár ott sem nagyon találni kiutat a végső egzisztenciális válságból. De vannak ennél fontosabb dolgok is! Jon Fosse esetében ráadásul még pozitív kiút is van. (Például senki sem lesz öngyilkos.) A templom ezt a transzcendenciát jelképezi, azt a függőleges erőt, amely felegyenesíti az embert.

Nem elemzem tovább a saját előadásomat, de ha valaki kíváncsi, majd folytatom a saját blogomban: http://formanek.blogspot.com

1 szó mint 100: mindenkit elemzésre és emlékezésre buzdítok! Ezt pedig csak úgy lehet csinálni, ha nagyon-nagyon figyelünk.

December 7-én lesz NCK és A gyermek is a Radikális Bázison a Tűzraktérben. Este 6-tól, illetve 8-tól.

medúza írta...

ok. valóban figyelni kell. jobban. majd figyelek. köszönöm a hosszú-hosszú választ.

Anna