Színváltások 3. – Egyetemi Színpadok Szemléje

Takács Nóra írása az ELTE Online-on

Idén novemberben a Radikális Szabadidő Színház lelkes tagjai ismét megrendezték a Színváltások Fesztivált, immáron harmadik alkalommal.

A Színváltások története tavaly őszig nyúlik vissza, akkor ünnepelte ugyanis a legendás ELTE Egyetemi Színpad fennállásának 50. esztendejét. Ez alkalomból jelent meg Nánay István Profán szentély című könyve, amely a kulturális színtér történetét dolgozta fel, és ez alkalomból döntött úgy az ELTE vezetősége, az EHÖK és a Radikális Szabadidő Színház vezetője, Formanek Csaba, hogy lehetőséget kellene adni az egyetem különböző karain jelenleg is működő színjátszóköröknek, hogy bemutatkozzanak a közönség előtt és elsősorban: megismerjék egymást.

Tavaly novemberben rengeteg tehetséges (és kevésbé tehetséges) társulat mutatkozott be a Sirály falai között a rendezvény 3 napja alatt, az utolsó napon pedig kerekasztal-beszélgetésen vehettünk részt: az Egyetemi Színpad egykori meghatározó személyiségei (Nánay Tamás, Jordán Tamás, Vasy Géza, Puskás Tamás, Répássy András) meséltek nekünk az 1957-ben indult kulturális központról.

Az Egyetemi Színpad negyven éven át a szabadgondolkodásúak és a művészeti útkeresés egyedülálló találkozóhelye volt, többek között innen indult Jordán Tamás és Bródy János és itt tartotta a filmjei premierjét Jancsó Miklós.

Az első fesztivál kedvező fogadtatása után nagy esély volt az Egyetemi Színpad feltámasztására. A második Színváltásokat tavasszal, a különböző, eddig elszeparált csoportok együtt rendezték, megindult a kommunikáció a társulatok között. Ezen már egyéb művészeti ágak is megjelentek, például ELTE-kötődésű zenekarok koncerteztek, de voltak felolvasóestek és mozgásszínház is.

A Színváltások 3. négy napig tartott és három helyszínen zajlott (Sirály, Akku, Tűzraktér). A koncepció nem változott: az elszeparáltan működő egyetemi társulatok mutatkozzanak be egymás előtt, ismerkedjenek, kommunikáljanak, mutassák be az elmúlt fél év munkáját.

Néhány előadásról (a teljesség igénye nélkül):

KonzervArtaudrium – Gyurmázás

A KonzervArtaudrium a Debreceni Egyetem színtársulata, jellemzően alternatív, kísérleti darabokat visznek színre. Az előző fesztiválon bemutatott munkájuk a teljes egészében improvizatív Indulunk volt, most viszont a kortárs orosz író Vaszilij Szigarev Gyurma című drámáját dolgozták fel. A történet egy orosz vidéki fiú áldozattá válását meséli el, abszurd formában. A társulat kevés szöveget hagyott meg a darabból, sokkal inkább a jelképekre, szimbólumokra építettek. Remekül használták az Akku sivár, gyárterülethez hasonló terét, sok mozgásszínházi elemet és ritmust építettek be. Egy nehezen értelmezhető, elgondolkodtató előadás jött létre, de mégis el lehetett csípni a cselekmény fonalát, a remek színészi munkának is köszönhetően.

József Attila: Szabad ötletek jegyzéke, Jordán Tamás előadásában

A Kossuth díjas színész visszatért az egyetem deszkáira, hogy elhozza nekünk József Attila műveit. A költő Gyömrői Edit kezelése alatt állt, amikor 1936-ban megírta a Szabad ötletek jegyzékét, amely bepillantást enged ekkori lelkivilágába. József Attila tulajdonképpen egy asszociációs játékot játszik a „füzetben”, amelynek csak bizonyos részei kerültek nyilvánosságra. A több száz előadást megélt önálló est a Szabad ötletek jegyzékére épül és verseket is tartalmaz. Jordán Tamás kifejezetten intim hangulatot teremtett a suttogós, halk előadásmóddal, „mintha csak egy barátnak mesélne éjjel a konyhaasztalnál egy üveg bor mellett”. József Attila-kedvelőknek mindenképpen ajánlom!

Küklopsz Műhely: Moliére – Tudós nők

A Küklopsz műhely az ELTE Ajtósi Dürer Kollégiumában működő filmes társaság, a Tudós nőkkel első ízben jelentek meg színpadon. Talán a késői kezdés tette, de a csapat nem igazán állt a helyzet magaslatán. Az előadás vontatott és hosszú volt, a térrendezés és a világítás borzalmas (sajnos erre nem tudok jobb szót, egy lámpa végig a szemembe világított, az utolsó fél órában már nem is láttam és ezzel nem voltam egyedül), a színészek pedig valahogy nem tudták beleélni magukat a darabba. Egy újfajta kihívás volt ez a társulat számára, mindenképpen van még mit átgondolniuk, de a következő Színváltásokig van még idejük is, úgyhogy jó munkát és kitartást kívánok nekik!

Ars Gaudendi Gratia – Goldoni: A két úr szolgája

A Radikális mellett a Gyepes Kriszta által vezetett Ars Gaudendi a másik nagy, több kar hallgatóit felölelő társulat az ELTÉn. Idén A két úr szolgájá-t dolgozták fel Goldonitól, XXI. századi poénokkal tarkítva a reneszánsz komédiát. A társulat remek munkát végzett, jó színészek (kiemelném Kelemen Zoltánt és Nagy Istvánt) dolgoztak jó rendezésben. Ezen kívül nagyon szimpatikus volt, hogy végig élőzenét hallottunk, gitárral, hegedűvel. Negatívumok: egy-két lányka túljátszotta a szerepét, egy-két romantikus(nak szánt) jelenet felesleges volt, illetve kérve kérném az Ars Gaudendit, hogy legközelebb ne adjanak már el több jegyet, mint ahány ülőhely van, ugyanis legalább tíz embernek állnia kellett!

Feleselők – Mrozek: Mulaccság helyett: Ács Tamás verses estje

Ez egy érdekes történet. A tervek szerint a Veszprémi Egyetem Feleselők társulatának kellett volna fellépnie, ám a rendezőjük elfelejtett szólni a fesztivál szervezőinek, hogy nem tudnak jönni, mert az egyik színész beteg lett. Mikor ezt Ács Tamás, a társulat másik színésze a fellépés délutánján megtudta, azonnal vonatra pattant és meg sem állt Budapestig, hogy előadja nekünk interaktív verses estjét. A veszprémiek már az előző két fesztivál alkalmával is lenyűgöztek, magasan a legnagyobb teljesítményt nyújtották az összes társulat közül.

Ács Tamás a magyar irodalom klasszikusait egyedi, monodrámákra jellemző előadásmódjával fogta össze, remekül élte át a nagy műveket. Amikor ő játszik, mindig azt érzem, hogy valami hatalmas energia szabadul fel, szinte kézzel fogható az a vibrálás, ami a nézők és a színész között van. Egész egyszerűen megszűnik tér és idő, csak ő van, és a közönség. Mint utóbb megtudtam, Ács ezeket a verseket az előadás előtt már tanulgatta, nézegette, de soha nem adta még elő. Így hát egy fantasztikus premiernek/első próbának/improvizációnak lehettünk szerencsés tanúi. Ács hihetetlen alázattal fordul a színház és a színészet felé, egyszerűen a játék öröméért játszik, ő például honoráriumot sem kért az előadásért! És – egy-két társulat „színészével” szemben – a nagyképűség szikrája sem jelenik meg rajta. Biztos vagyok benne, hogy nagy színész lesz, és aki teheti, nézze meg az előadásait, mert fantasztikusak!

A harmadik Színváltások is szinte végig teltház előtt zajlott, a szervezők elégedettek. Az előadások után a társulatok megbeszélték az aznap látottakat, tanácsokat adtak egymásnak, együttműködtek. Az ELTE Egyetemi Színpada valószínűleg soha nem lesz olyan egységes, mint régen, de talán ez nem is baj, az alulról jövő kezdeményezések és a kis létszámú társulatok munkája sokkal fontosabb és értékesebbek, mintha lenne egy nagy olvasztótégely, ami egységesíti az egyetemi színjátszást.

Sok csapatot láttam teljesen különböző stílusokban dolgozni, akik mégis képesek és akarnak együttműködni, kommunikálnak és ami a legfontosabb, segítik egymást!

A negyedik Színváltásokat várhatóan májusban rendezik.

Takács Nóra
ELTE Online