Bevallom, én a jazzt csak a már-már arcpirítóan kommersz és rádióbarát minőségében tudom befogadni és feldolgozni, ezért is voltak fenntartásaim az EQT jazztrió koncertjével kapcsolatban, de meglepve tapasztaltam, hogy nem csak elviselni el tudom őket, hanem őszintén élvezni is.
A 2004-ben alakult trió (Gömöri Márton, Gömöri Péter, Bubnó Márk) elég puritán felállásban zenél, semmi szaxofon, még egy dögös hangú énekes se, de tényleg sokszínűt alkot. Volt itt folk, rock, szving, blues, free jazz kellemes egymásutánban, a zene példásan fegyelmezett, de áradó, a tagok egymás legkisebb rezdüléseit is figyelik, és akikben ennyire él a zene iránti alázat és élvezet, ott meg már nagy baj nem is lehet.
Énekes híján, frontemberként a dobos, Bubnó Márk funkcionált, akinek ezúton is szeretnénk gratulálni a hamarjában kialakult rajongótáborához, dobolás közbeni élénk arcjátékával és humoros, kissé iskolai szavalóverseny-szerű felkonfjaival akkor is visszarángatta a figyelmünket, ha az egy kissé belassultabb impró közben elkalandozott volna.
A Kuplung az ő esetükben (ellentétben a tegnapi alter-rock Levitatio-val) nem igazán bizonyult tökéletes környezetnek, székként funkcionáló sörös rekeszek helyett helyes kis kanapét képzelnék el, ahol egy pohár bor társaságában beszélgethetnénk magfúzióról, vagy kanti filozófiáról, miközben a háttérben szolidan szólna a „sokszínű merengős jazz”.
A 2004-ben alakult trió (Gömöri Márton, Gömöri Péter, Bubnó Márk) elég puritán felállásban zenél, semmi szaxofon, még egy dögös hangú énekes se, de tényleg sokszínűt alkot. Volt itt folk, rock, szving, blues, free jazz kellemes egymásutánban, a zene példásan fegyelmezett, de áradó, a tagok egymás legkisebb rezdüléseit is figyelik, és akikben ennyire él a zene iránti alázat és élvezet, ott meg már nagy baj nem is lehet.
Énekes híján, frontemberként a dobos, Bubnó Márk funkcionált, akinek ezúton is szeretnénk gratulálni a hamarjában kialakult rajongótáborához, dobolás közbeni élénk arcjátékával és humoros, kissé iskolai szavalóverseny-szerű felkonfjaival akkor is visszarángatta a figyelmünket, ha az egy kissé belassultabb impró közben elkalandozott volna.
A Kuplung az ő esetükben (ellentétben a tegnapi alter-rock Levitatio-val) nem igazán bizonyult tökéletes környezetnek, székként funkcionáló sörös rekeszek helyett helyes kis kanapét képzelnék el, ahol egy pohár bor társaságában beszélgethetnénk magfúzióról, vagy kanti filozófiáról, miközben a háttérben szolidan szólna a „sokszínű merengős jazz”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése