Nagy volt a tolongás hétfő este a Sirály „színháztermének” bejáratánál. A jegyek már rég elfogytak. A leggyorsabbnak sikerült bejutniuk, de akadtak olyanok is, akiknek vissza kellett menniük az emeletre sörözni. (Csaba megígérte, hogy lesz majd még máskor, máshol előadás.) A Színváltások 2. „fénypontjaként” a Radikális Szabadidő Színház társulata játszott. A Zsiráfivóhely sikere után tegnap debütált a Brutus. A darab Paul Foster művének nyomán készült Formanek Csaba rendezésével.
A történet viszonylag egyszerű: Cat (Szitás Balázs) újraírja Brutus történetét, és még március idusa előtt be akarja fejezni. Az időutazás során a drámaíró konfliktusba keveredik szerelmével és saját hőseivel is. A történet előadásmódja már egyáltalán nem volt ilyen egyszerű. A történelemkönyvekből ismert eseményeket most kicsit más szemszögből láthattuk. Keveredtek a hangnemek. Az alapvetően komor storyt számos vicces jelenet szakította meg. Brutus (Sütő András), Caesar (Szűcs-Szabó Máté) és Cassius (Kovács Dániel) rapelését és Stahr (Pokorny Szilárd) megnyilvánulásait emelném ki leginkább. De volt még benne szerelem, ének, zene, tánc, szép hegedűjáték és kegyetlen zsarolás is. Erotikában sem volt hiány… Nagyon ötletes volt az ágyjelenet. Egyik pillanatról a másikra Cleopátra (Szakács Zsuzsanna) szobáját felülnézetből láthattuk. Minden és mindenki „eldőlt”, csak az ágyon „fekvő” szeretkező pár állt. Dícséret illeti a díszletet. Mármint azt a kevés díszletet, amit nagyon jól használtak fel. Az előadás elején fellógatott papírokat az egész darab során felhasználták, szerepük teljesen univerzálissá vált. Az asztal is többfunkciós volt, továbbá Cassius egyetlen szék segítségével játszott el (nagyon jól) számtalan szerepet. Szeretném kiemelni a színészi teljesítményeket. A legtöbben ügyesen formázták meg a különös karaktereket. Az egyes jellemfejlődések egyértelműen érezhetőek voltak. Tetszett, hogy a színészek az indulatos részeknél is szépen beszéltek. A szélsőséges érzelmkifejezéseket is tisztán lehetett érteni. Mindezek ellenére a másfél órát kicsit hosszúnak éreztem ehhez a darabhoz. Jónak találtam a (főként korhű) jelmezeket, de a darab végén Móga Piroska kék tornacipője valahogy nem illett oda. A jelenetek nagy része túl elől játszódott. Ha egy kicsit hátrébb vitték volna a színpadon ezeket a jeleneteket, akkor talán még egy nézősort is be lehetett volna rendezni.
És hogy mi a darab vége, újraírható-e a történelem? Nos erre nem válaszolok. A legjobb, ha mindenki elmegy a következő előadásra és megnézi. Már ha egyáltalán sikerül bejutnia…
A történet viszonylag egyszerű: Cat (Szitás Balázs) újraírja Brutus történetét, és még március idusa előtt be akarja fejezni. Az időutazás során a drámaíró konfliktusba keveredik szerelmével és saját hőseivel is. A történet előadásmódja már egyáltalán nem volt ilyen egyszerű. A történelemkönyvekből ismert eseményeket most kicsit más szemszögből láthattuk. Keveredtek a hangnemek. Az alapvetően komor storyt számos vicces jelenet szakította meg. Brutus (Sütő András), Caesar (Szűcs-Szabó Máté) és Cassius (Kovács Dániel) rapelését és Stahr (Pokorny Szilárd) megnyilvánulásait emelném ki leginkább. De volt még benne szerelem, ének, zene, tánc, szép hegedűjáték és kegyetlen zsarolás is. Erotikában sem volt hiány… Nagyon ötletes volt az ágyjelenet. Egyik pillanatról a másikra Cleopátra (Szakács Zsuzsanna) szobáját felülnézetből láthattuk. Minden és mindenki „eldőlt”, csak az ágyon „fekvő” szeretkező pár állt. Dícséret illeti a díszletet. Mármint azt a kevés díszletet, amit nagyon jól használtak fel. Az előadás elején fellógatott papírokat az egész darab során felhasználták, szerepük teljesen univerzálissá vált. Az asztal is többfunkciós volt, továbbá Cassius egyetlen szék segítségével játszott el (nagyon jól) számtalan szerepet. Szeretném kiemelni a színészi teljesítményeket. A legtöbben ügyesen formázták meg a különös karaktereket. Az egyes jellemfejlődések egyértelműen érezhetőek voltak. Tetszett, hogy a színészek az indulatos részeknél is szépen beszéltek. A szélsőséges érzelmkifejezéseket is tisztán lehetett érteni. Mindezek ellenére a másfél órát kicsit hosszúnak éreztem ehhez a darabhoz. Jónak találtam a (főként korhű) jelmezeket, de a darab végén Móga Piroska kék tornacipője valahogy nem illett oda. A jelenetek nagy része túl elől játszódott. Ha egy kicsit hátrébb vitték volna a színpadon ezeket a jeleneteket, akkor talán még egy nézősort is be lehetett volna rendezni.
És hogy mi a darab vége, újraírható-e a történelem? Nos erre nem válaszolok. A legjobb, ha mindenki elmegy a következő előadásra és megnézi. Már ha egyáltalán sikerül bejutnia…
4 megjegyzés:
nem lehetett még egy nézősor, mert a színpadnak arányai vannak. az üres tér nem mindig hasztalan tér. egyébként majd lesz még az előadás, ott meg lehet nézni annak, aki nem látta. másrészt a jelmezek sem voltak korhűek. vagy rómában öltényben mászkáltak, esetleg ingben vagy talán zakóban? így aztán a kék tornacipőt sem lehet oda nem illőnek találni. a jelmezek a karaktereket jellemzik, nem pedig a történelmet vagy a sztorit illusztrálják. no ennyi a kritika kritikájából...
5 évente Brutus...Volt ideje kiforrni...Ötletes, olykor megkapó rendezés, tehetséges színészek, akik ugyan néha néha kevésnek mutatkoztak. Zavaró sapka Cat fején, artikulációs problémák, amik elvesznek a tekintetek sokatmondó áradatában. Kiemelkedő alakítás Kovács Danitól. Lehengerlő.Mondjuk inkább így. Volt akitől többet vártam, de összességében jó kis előadás...csak baromi hosszú...ennyi ideig azért nem egyszerű még ilyen jó előadással sem lekötni az embert.
Gratula.
Kriszta
Kriszta, az igaz, hogy hosszú. Annak idején (1996-ban - csak játszotztam benne) csak egyórás volt. 5 évente? Mire gondolsz? Nem, ez immár egy 12 éves történet. Tudtam, hogy egyszer megrendezem, de nem tudtam, mikor.
Jelenleg az előadás 100 perc körül van. Pedig így is elég sokat kivettünk belőle. Majd talán még egy-két apróság. De azért ne felejtsük, hogy ez a darab a 60-as években íródott, akkor az idő egy kicsit másmilyen volt. Ezért is van túlírva sok helyen. Többen azzal jönnek, hogy húzni kellene még belőle. Szerintem meg nem. Mert ez mára egy régivágású darab lett, akármit csinálsz vele. Pedig annak idején ez az alternatívitás (off-off-Broadway) csúcsa volt. No, ehhez persze sok helyen még koncentráltabb színészet kell, és sok helyen bizonyára hasznos lenne rendezőileg is B-verziókat készíteni. Szóval még gazdagítani az anyagot, hogy majd végül csupaszabb, feszültebb legyen.
Szerintem nagyon is helyén való volt az összes jelmez, ne tessék változtatni. Kell az a sapka is, jól jellemzi a karaktert.
A darab hossza rendben van - mert képes arra, hogy ennyi ideig is fenntartsa a figyelmet, többszöri megnézés után is.
Megjegyzés küldése