Feleselők: A mi színházunk

Az első Színváltásokon a Feleselők Színpad előadásában A bárány megkísértése című Szilágyi Andor darabot, illetve Gogoltól az Őrült naplóját láthattuk, melyek nagyon mély nyomot hagytak bennem. Az idei fesztiválra a Mi színházunk című előadásukat hozták, amelyet a szervezők a színháztörténeti kalandozások/világirodalmi kollázs címkékkel láttak el. A közel egy óra alatt megelevenedtek előttünk a világirodalom leghíresebb/legfontosabb darabjainak híres párosai, dialógusai, láthattunk részleteket többek között Madách: Az ember tragédiájából, a Rómeó és Júliából, a Hamletből és a Godot-ra várvából, de megelevenedtek a Tóték szereplői is Örkénytől.

Jakab Ádám és Ács Tamás előadása most is lenyűgözött. Fantasztikus volt, ahogy a két színész egy másodpercre sem esett ki a szerepéből, viszont akár egy szempillantás alatt képesek voltak átlényegülni valami egészen más karakterré. Hihetetlenül erős jelenlétet igényelt a színpadi elrendezés is, a nézők a színészek körül ültek, akik interaktív játékukkal bevonták a közönséget is a "színházcsinálás folyamatába". A humor végig jellemezte a darabot, egyes etűdöket kifiguráztak a szereplők, másokban érezhettük a drámai feszültséget. A veszprémi fiúk teljesen profi előadást nyújtottak ezúttal is, viszont nem érezhető rajtuk a fásultság, vagy a nagyképűség szikrája sem. A darabjaik frissek, lendületesek és minden részletükben kimunkáltak, a színpad és a színház iránti alázat pedig átsejlik a darabokon. A Feleselők munkája talán nem olyan újszerű és sokkoló, mint például a KonzervArtAudrium társulaté, viszont számomra sokkal közelebb áll a szó klasszikus értelmében vett Színház és Színészet fogalmához, megint köszönöm Nekik ezt az élményt!