Poszt Nirvana 2008 Hungary
A név kötelez, vagy mégsem?
A Levitatio egy furcsa zenekar. Igen, furcsa, azért, mert a tegnapi volt az első éles koncertjük életükben. Ebben önmagában még semmi különös nem lenne, de abban már igen, hogy a tagok már-a dobostól eltekintve, aki huszonkét éves-a harmincas éveiket tapossák, és ez idáig még nem nyilvánultak meg előttünk színpadon.
De ha már megnyilvánultak: a zenekar neve a levitatio, azaz lebegés szóból, illetve abból a- valljuk meg, egy komolykodó zenekarhoz képest-megmosolyogtató tényből ered, hogy a trió három tagjából kettő is a Levente névre hallgat. És ha már a Levitatio beszélőnév: tegnap este a lebegés állapotát egyelőre még közel sem sikerült előidéznie a srácoknak.
Nirvana rulez
Nirvana-tor hangulatot viszont annál inkább! A deklaráltan Nirvana és Pearl Jam közeli zenekar nem hazudtolta meg eme zenekarok iránt érzett tiszteletét és szeretetét. A Cobain fizimiskáját másoló Pintér Levente énekes vélhetően egyenesen a megboldogult Kurt ruhásszekrényéből aggatta magára a jófajta zöldes (?) kockás ingjét, kitűrve, persze.
A Nirvana-párhuzam nem merült ki pusztán külsőségekben, hiszen a Levitatio - azon paradoxon ellenére, hogy saját angol és magyar számaik vannak- egyelőre nem nagyon képes túlmutatni egy szimpla Nirvana-tribute bandán. Zenéjük vázát egyértelműen a nirvanai depresszió lengi körül, helyenként dühöngéssel felturbózva, néha sajátos elemekkel ötvözve.
Levitatio-mix
Ugyanis néhol azért megfigyelhetőek voltak egyedi megoldások is: pl. még a koncert legelején a fiatal és erőtől duzzadó dobos, Burucs Szabolcs egy remek –mondjuk - afrikai törzsi dobszólóval hívta egybe a koncertre gyűlteket. Egy másik ponton pedig (a nagyjából az egyetlen számban, aminek a címét is megtudhadtuk, a 18. születésnap címűben ) egy kis reggae ritmus is bekígyózott a Kuplung dohos koncerttermébe, de a metálzúzda is belefért a műsorba. Illetve emellett az énekes részéről volt még itt csipetnyi Kispál - és Rammstein-kántálás is.
Személyekre lebontva: a gitáros Lelkes Levente hozta a kötelezőt, nem nagyon hibázott, a játékában megvolt a kellő energia. A dobos amellett, hogy kiváló témákat szórt, vokálozott is, sőt, pár pillanatra showmani erényeket is felvillantott. Ő egy kicsit ki is lógott a depresszív, „öngyilkos leszek”- atmoszférából, üde színfoltja volt az estének. Az énekes, a már említett külső megjelenése mellett az énektémában is leginkább az erőteljes Cobain-féle reszelős/taglózós hatásra törekedett, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Éneklési módja ugyanis inkább a Hobotól megszokott beszélős ordibálásra emlékeztetett. Ennek ellenére, ha éppen nem erőltette az ordibálós kántálást, egészen kellemes énekhangot is ki tudott csiholni magából. Fel kell azonban róni a közönséggel való kommunikáció szinte teljes hiányát, ami persze betudható a rutintalanságnak is.
Van remény
Összegezve viszont a Levitatio koncertjén abszolút pozitívum volt, hogy zeneileg meglehetősen pontosak voltak a fiúk, úgyszólván egyáltalán nem kellett minden számot a közepén újrakezdeni. Szintén bíztató volt, hogy fel lehetett fedezni a Nirvana-i burok lebontására való törekvéseket is. Ha az uraknak sikerül megtalálniuk az aranyközepet, és meghagyják a Nirvana lecsupaszított zenei alapjait, sokkal több egyedi megoldással megpakolva, akkor még bármi is lehet. Addig viszont marad a Nirvana Tribute Band skatulya.
A név kötelez, vagy mégsem?
A Levitatio egy furcsa zenekar. Igen, furcsa, azért, mert a tegnapi volt az első éles koncertjük életükben. Ebben önmagában még semmi különös nem lenne, de abban már igen, hogy a tagok már-a dobostól eltekintve, aki huszonkét éves-a harmincas éveiket tapossák, és ez idáig még nem nyilvánultak meg előttünk színpadon.
De ha már megnyilvánultak: a zenekar neve a levitatio, azaz lebegés szóból, illetve abból a- valljuk meg, egy komolykodó zenekarhoz képest-megmosolyogtató tényből ered, hogy a trió három tagjából kettő is a Levente névre hallgat. És ha már a Levitatio beszélőnév: tegnap este a lebegés állapotát egyelőre még közel sem sikerült előidéznie a srácoknak.
Nirvana rulez
Nirvana-tor hangulatot viszont annál inkább! A deklaráltan Nirvana és Pearl Jam közeli zenekar nem hazudtolta meg eme zenekarok iránt érzett tiszteletét és szeretetét. A Cobain fizimiskáját másoló Pintér Levente énekes vélhetően egyenesen a megboldogult Kurt ruhásszekrényéből aggatta magára a jófajta zöldes (?) kockás ingjét, kitűrve, persze.
A Nirvana-párhuzam nem merült ki pusztán külsőségekben, hiszen a Levitatio - azon paradoxon ellenére, hogy saját angol és magyar számaik vannak- egyelőre nem nagyon képes túlmutatni egy szimpla Nirvana-tribute bandán. Zenéjük vázát egyértelműen a nirvanai depresszió lengi körül, helyenként dühöngéssel felturbózva, néha sajátos elemekkel ötvözve.
Levitatio-mix
Ugyanis néhol azért megfigyelhetőek voltak egyedi megoldások is: pl. még a koncert legelején a fiatal és erőtől duzzadó dobos, Burucs Szabolcs egy remek –mondjuk - afrikai törzsi dobszólóval hívta egybe a koncertre gyűlteket. Egy másik ponton pedig (a nagyjából az egyetlen számban, aminek a címét is megtudhadtuk, a 18. születésnap címűben ) egy kis reggae ritmus is bekígyózott a Kuplung dohos koncerttermébe, de a metálzúzda is belefért a műsorba. Illetve emellett az énekes részéről volt még itt csipetnyi Kispál - és Rammstein-kántálás is.
Személyekre lebontva: a gitáros Lelkes Levente hozta a kötelezőt, nem nagyon hibázott, a játékában megvolt a kellő energia. A dobos amellett, hogy kiváló témákat szórt, vokálozott is, sőt, pár pillanatra showmani erényeket is felvillantott. Ő egy kicsit ki is lógott a depresszív, „öngyilkos leszek”- atmoszférából, üde színfoltja volt az estének. Az énekes, a már említett külső megjelenése mellett az énektémában is leginkább az erőteljes Cobain-féle reszelős/taglózós hatásra törekedett, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Éneklési módja ugyanis inkább a Hobotól megszokott beszélős ordibálásra emlékeztetett. Ennek ellenére, ha éppen nem erőltette az ordibálós kántálást, egészen kellemes énekhangot is ki tudott csiholni magából. Fel kell azonban róni a közönséggel való kommunikáció szinte teljes hiányát, ami persze betudható a rutintalanságnak is.
Van remény
Összegezve viszont a Levitatio koncertjén abszolút pozitívum volt, hogy zeneileg meglehetősen pontosak voltak a fiúk, úgyszólván egyáltalán nem kellett minden számot a közepén újrakezdeni. Szintén bíztató volt, hogy fel lehetett fedezni a Nirvana-i burok lebontására való törekvéseket is. Ha az uraknak sikerül megtalálniuk az aranyközepet, és meghagyják a Nirvana lecsupaszított zenei alapjait, sokkal több egyedi megoldással megpakolva, akkor még bármi is lehet. Addig viszont marad a Nirvana Tribute Band skatulya.
2 megjegyzés:
Kiváló írás, látszik, hogy szakértővel van dolgunk. A magam laikus módján egyébként tök hasonlókat gondoltam a Levitatio-ról. Én azt hiszem, ismerve énekesüket, Pintér Levit, hogy nagyon sokat fognak még dolgozni, és meg fogják találni a saját hangjukat. Minden képességük adott ehhez. Hogy mennyi időbe telik? Ki lehet-e ezt bírni? Majd meglátjuk. Nekem van egy tippem...
Én is egyetértek bizonyos dolgokkal, de inkább a zenei pontatlanságokat emelném ki, mivel a saját számok legalább fele elég karakteresen szólalt meg, és bár a garázszene-érához sorolható hangzásvilágban, mégis egyedi mód, slágergyanúsan. A csapat összeszokatlansága miatt nem jöhetett át erőteljesebben, hogy néhány dal valóban remek szerzemény, többszöri meghallgatásra biztosra veszem, hogy (jóértelembe véve) valóban slágeresélyesek lehetnek még ezek a dalok. Most ennyit, a többi valóban a fiúkon múlik...
Megjegyzés küldése