2008. március 16., vasárnap. Újra Színváltások a Sirályban. Mindenki nagyon izgatott.
A fesztivált Gyepes Krisztina és Formanek Csaba nyitja meg.
A fesztivált Gyepes Krisztina és Formanek Csaba nyitja meg.
Az első előadás a Színváltások 1-ből ismert Zsiráfivóhely a Radikális Szabadidő Színháztól. Ezt az „afrikai mesét a szerelem és az idő születéséről” a szerencsésebb nézők már harmadjára láthatták -ősszel a premieren kívül a darab főpróbáját is megnézhettük (ezekről véleményt itt olvashattok lejjebbTossenberger Tamás tollából), mégis harmadszorra is tudott újat nyújtani. Volt egy szereplőcsere, valamint a jelenetekben is voltak kisebb változtatások.
Bevallom, azok közé tartoztam, akik megpróbálták valamiféle történetsémát ráhúzni a Zsiráfivóhelyre, valamilyen skatulyába dugni, értelmet keresni benne, hiába. De nem csak én voltam ezzel így. Többen éreztük azt, mintha az egész egy kicsit túl lenne zsúfolva, ugyanakkor hiányzik valami, ami átfogja. Azonban az előadás utáni beszélgetésen a rendező, Formanek Csaba és színészei rávilágították arra, hogy ne a szokványos történet után kutassunk, mert nem erre építettek, hanem hangulatokra. A darab valójában nem más, mint etűdök sorozata Rakovszky Zsuzsa verseinek ihletésére. Képekből, impressziókból áll, egyfajta „képzőművészeti színház”. Lehetetlen szituációkat mutat be, amik végeláthatatlanok, összeférhetetlenek, reménytelenek, ahol az emberek nem találják a közös hangot, nem tudnak kapcsolatot létesíteni. Az életet viszi színre és magát az embert, a sebezhető, magányos, társra vágyó embert.
Még most sem világos teljesen, talán csak egyedül nekem. Én azt éreztem az előadás alatt, hogy túl sok mindent akarnak mondani, mégsem „jött át”, ahogy Pély Barna mondaná. Talán a Zsiráfivóhely nem színházba való, annál több.
Bevallom, azok közé tartoztam, akik megpróbálták valamiféle történetsémát ráhúzni a Zsiráfivóhelyre, valamilyen skatulyába dugni, értelmet keresni benne, hiába. De nem csak én voltam ezzel így. Többen éreztük azt, mintha az egész egy kicsit túl lenne zsúfolva, ugyanakkor hiányzik valami, ami átfogja. Azonban az előadás utáni beszélgetésen a rendező, Formanek Csaba és színészei rávilágították arra, hogy ne a szokványos történet után kutassunk, mert nem erre építettek, hanem hangulatokra. A darab valójában nem más, mint etűdök sorozata Rakovszky Zsuzsa verseinek ihletésére. Képekből, impressziókból áll, egyfajta „képzőművészeti színház”. Lehetetlen szituációkat mutat be, amik végeláthatatlanok, összeférhetetlenek, reménytelenek, ahol az emberek nem találják a közös hangot, nem tudnak kapcsolatot létesíteni. Az életet viszi színre és magát az embert, a sebezhető, magányos, társra vágyó embert.
Még most sem világos teljesen, talán csak egyedül nekem. Én azt éreztem az előadás alatt, hogy túl sok mindent akarnak mondani, mégsem „jött át”, ahogy Pély Barna mondaná. Talán a Zsiráfivóhely nem színházba való, annál több.
9 megjegyzés:
No, hát akkor hová való?
Ma már azért ennél sokkal vadabb dramaturgiák is léteznek. Az asszociatív szerkesztés a néző éberségét is firtatja, kétségtelen.
Hogy hangulat ez? Vagy érzés? Vagy gondolat? Hogy mi az üzenet? Vajon mit üzennek az álmaink?
Azt hiszem vannak világok, és vannak világoknak törvényei. Minket sokkal jobban izgatott az, hogy egy világot, egy színpadi nyelvet felépítsünk, mint hogy az orrotok alá dörgöljünk úgynevezett igazságokat.
Ebben a világban lehet bolyongani, mint egy kőingaerdőben - ahol megállt az idő. Mi erre a kalandra invitáltunk titeket, és persze magunkat. Ezek ismeretlen világok, belső vidékek. Van, aki itt szívesen időzik. Van, aki nem. Ez egy ilyen hely. Zsiráfivóhely.
Egyébként éppen itt van tavalyról egy érzékeny kritika: http://szinvaltasok.blogspot.com/2007/11/radiklis-zsirfivhely.html
Csak annak, akinek nehézségeket okoz, hogy "mi jön át"...:)
Én egy egyszerű nézőként vettem részt a fesztiválon, és csak annyit tettem, hogy leírtam, amit gondolok :)
Tamás másképp gondolkodik, mint én, ezért linkeltem be az ő írását. Egyébként itt egy másik vélemény: "Nem tudom, hogy az előadás vagy a darab megváltoztatása miatt, de most nem éreztem annyira a darab intimitását, érzékiségét, mint amit belülről éreztem, valahogy most a nézőtérre nem jutott ki az a szerelem, ami a színpadot belengte."(Formanek Pisti) http://mindennekateteje.freeblog.hu/archives/2008/03/18/Siraly_Kiraly_Kiraly/
Réka, mindig mindenki csak annyit tesz, amennyit éppen tesz. Mindenki néző, vagy színész, vagy hasonló. De hogy egyszerű-e?!
Mi éppenséggel csak újra színpadra tettük, amit korábban is, némileg másképp. Ez a darab is ebben a közegben nő és fejlődik és keresi saját nyelvét, mint ahogy a Ti írásaitok is ebben a közegben igyekeznek nőni, fejlődni és nyelvet találni. Mondjuk talán mindenre azt, hogy ez így rendben van? Szerintem ne mondjuk azt. Kérdezzünk rá, hogy mi miért, vagy hogyan létezik a maga minőségében.
Könnyű dolga van a Brutus-előadásunknak, mert mint az óvodásokat vezeti a darab a nézőket át a saját témáján. Azt könnyű élvezni. De kellenek az olyan előadások is, amelyek a Ti igazi aktivitásotok nélkül valóban bent maradnak. De ez finom egyensúly, amelyben könnyű elveszteni a mértéket. A Zsiráfivóhely abban az állapotban van, amikor elkezdjük bolygatni az anyagot. Amikor új lehetőségeket keresünk benne. Volt arra esély, hogy elmarad, és mégsem lesz a fesztiválon, mert nagyon kevés időnk volt próbálni, és az is nagyon méltatlan körülmények között történt. Szerintem az jó, ha egy "egyszerű", ámde véleményét nyilvánosság elé táró nézőt érdekelnek a dolgok ezen oldalai is, és esetleg a színházi eseménynek ezt az életszerű, sérülékeny, ámde szerintem nem kevés erővel és energiával, és pozitív töltettel ellátott szférája is megérinti őt, van rá érzékenysége, és azt meg tudja fogalmazni. Mint ahogy az általad idézett, az öcsém blogján található írásból is van erre bőven példa. És ez egyáltalán nem jóindulat kérdése.
De Réka, tényleg komolyan érdekel: hová való a Zsiráfivóhely, ha nem színházba? :)
Ja, tudom a választ: próbaterembe. Tényleg! Bár az is színház...
Hogy hova való? Lehet, hogy nem jól fogalmaztam vagy félreértettél, én azt írtam, hogy a Zsiráfivóhely több mint színház (filmes kellékkel tűzdelt, mozgásszínházas, szokatlan kellékeket használó alkotás), ami túlmutat az egyszerű színházakon. Így nem is oda való, az a Brutus-féle darabok helye!:) És én ezeket szeretem jobban.
Na és nem is írhatom le ugyanazt, amit már mások leírtak előttem...
"Egyébként éppen itt van tavalyról egy érzékeny kritika: http://szinvaltasok.blogspot.com/2007/11/radiklis-zsirfivhely.html
Csak annak, akinek nehézségeket okoz, hogy "mi jön át"...:)" - Tamás megfogalmazott egy "érzékeny" kritikát, én csak afféle "komment" voltam hozzá. :)
Szerintem pontatlanul fogalmazol, és akkor, amikor több hónap munkája van valamiben, és arról ilyen elkent vélemény születik, az engem kicsit bánt. Sőt, nagyon bánt és idegesít, mert az egésznek a célja valahogy éppen az, hogy ebben felszínes világban jobban meg tudjuk nézni dolgainkat. És ebben Nektek, Neked is, iszonyú felelősségetek van, nem csak jogotok, de felelősségetek is!!! Nem dícséretet és ajnározást várok, hanem valódi figyelmet és kreativitást: szóban, tettben, gondolatban! Az idei cikkek (általában) nem érik el a tavalyiak színvonalát, bár azon is lett volna csiszolnivaló. Miért nem? Miért van ez így? Miért nem mélyül az ügy? Pedig a kínálat szélesebb, minőségibb volt.
És még egyszer: nem színházba való? Hát nem látod, hogy ezzel az egésszel mi nem színházat szeretnénk utánozni, hanem szervesen építkezni? Ennyire eltakarják a konvenciók és előítéletek a valóságot?
Másrészt ha nincs egy épkézláb gondolat, akkor nem muszáj tollat ragadni. Bocs, ha keményen fogalmazok, de mondjuk már ki egyszer végre konkrétan, hogy mi a fene történik körülöttünk!
Egyébként mindezt lelkesítőleg mondom...
Megjegyzés küldése