„- Miért pont ezt a két darabot választottátok, valami ütősebbet akartatok, meghökkenteni a nézőket, miért ez a téma került elő?
- Nem a hatás szempontjából választottuk ezt a két előadást. A Bárány megkísértése egy kétszemélyes. A legjobb cimboráddal szerintem úgy lehet leghasznosabban elütni az időt, ha színházat csinálsz. Ez a történet a miatt tetszett, mert egy mikro-realista környezetet teremthettünk anélkül, hogy unalomba fulladna az előadás. Egy történelmet megváltoztatható fiktív borotválás mutatja be Hitlert, meg ezt a borbélyt és egyszerűen nagyon tetszett ez a rövidke jelenet. Az őrült naplója nekem szívügyem, mert nagyon szeretem a monodrámát, mint műfajt. Nagyon régóta megy már Az őrült naplója és általában középiskolások elé szokott kerülni. Minden előadás más lesz, hiszen egy interaktív játékban mindig máshogy reagálnak a nézők.
- Mennyi időt szántál a felkészülésre a Gogol darabnál és az egészet te rendezted?
- Az egész egy a tükör előtt homályosan effektus volt. Először tökéletesen meg akartam tanulni a szöveget, hogy abból hasznosan kezdhessek dolgozni. Ha jól emlékszem igazi próbát nem is csináltam, hanem elkezdtem játszani. Nézők előtt. A forma és a tartalom magától kezdett kialakulni.
- Ebből mennyi a rögtönzés, amikor színpadon vagy?
- Megvan persze a váz, a szöveg, de ahogy minden ember más, úgy minden néző máshogy fog reagálni. Így tulajdonképpen az egész improvizáció, nem tudni, hogy a néző fel fogja-e olvasni a papírcédulán lévő dátumot avagy nem. Meg hát…nem szeretem a rutint. Szeretek minden előadáson valami újat kipróbálni.
- Milyen darabokat szoktatok még színre vinni?
- Az első előadásunk volt Pintertől az Étellift. Az is egy fojtott térben játszódó abszurd, ami két bérgyilkos története. Az egyik bérgyilkos azt a parancsot kapja, hogy ölje meg a másikat. 2-3 személyes előadásokkal kísérletezünk és monodrámákkal.
- Hány előadást értek meg az eddigi darabjaitok?
- Az Étellift 13-14-et, A bárány megkísértése is tart már 15-nél, Az őrült naplója pedig 50 alkalommal ment le, mert megvásárolta a Forrás színház és ők közvetítik ki az ország különböző középiskoláiba (köszönet érte!), de volt már szabadtéren, („rendes”) színházban, tanteremben, szobrászműhelyben vagyis minden környezetben megfordult.
- Hogy látod most az egyetemi színpadok sorsát?
- Fényesen, jó a helyzet. Annyira lenne még szükség, hogy felerősödjön a párbeszéd, dialógus, ami az egyetemi színházak között van. A rendezőket cseréljük ki egymás közt, tréningezzünk, dolgozzunk, fektessük le azokat a formai kereteket, amik azt jelentik, hogy „egyetemi színház.” Erre remek kiindulópontot jelenthet a Színváltások. Sűríteni kéne az ehhez hasonló alkalmakat.
- Melyik egyetemre jársz egyébként?
- Veszprémbe járok etika-színháztörténet szakra, most vagyok negyedéves.
- Egyetem után mik a további terveid, színészet?
- Ezt nem merem így kijelenteni. Színház. Akár nézni, akár rendezni, akár takarítani…
- Köszönjük szépen!
- Én köszönöm!”
Szabó Ildikó
Takács Nóra
1 megjegyzés:
Gratulálok!
Ács Tamás előadása, az Egy őrült naplója nagyszerű volt! Egyszerre volt szórakoztató és megdöbbentő. Régen nem láttam már ilyen jó előadást! A darabot eddig Darvas Iván és Gáspár Sándor előadásában láttam. Ez a mostani egy teljesen más, teljesen új és nagyszerű előadás volt.
Köszönöm az élményt
Megjegyzés küldése