Szilágyi Andor – A bárány megkísértése

Ahogy sok szórólapon, és plakáton láthattuk, vasárnap délután 3-kor megkezdődött az Egyetemi Színpad Társulatának fesztiválja. Barátaimmal időben érkeztünk, a szűkös helyen még bőven volt hely, bár a vetítésen és a 4 előadáson hol itt, hol ott foglaltunk széket. Egy kortárs újságíró barátommal az előtérben futottam össze, így hát az ő és a média-szakos társaim kritikus vénáival voltam körülvéve. A kopasz énekesnő című abszurd komédia rögtön lekötötte a figyelmemet, mivel anglisztika szakos hallgató vagyok, és fokozott érdeklődéssel tekintek minden “angolszász” témájú dologra. Azonban a második előadás érkeztével éreztem az igazi áttörést, a komolyságot. A Feleselők Színpad veszprémi csoportja – már amennyire csoportnak lehet két embert hívni– Szilágyi Andor A bárány megkísértése című történelmi abszurdját adták elő 45 percben. A szereplők: Jakab Ádám és Ács Tamás a Veszprémi Egyetem színháztörténet szakos hallgatói, véleményem szerint magasan vitték a prímet a mai nap előadásai között. Ahogy az első szünetről beértünk a terembe, a színpadon már ült egy fiú talpig fehérben, körülötte eszközök: egy lavor víz, olló, borotva, és távolba meredt tekintettel mozdulatlanul ült, amíg minden el nem sötétedett. Ekkor a néma csendet egy fura alak léptei törték meg, aki kissé tébolyodottnak tűnt, barna szövetkabátját szorongatva ide-oda járkált a háttérben, majd „betért” a borbélyhoz. Az őrült elme kicsit félelemkeltő volt, elvont beszédében Linz városát istenítette, a háború fontosságát hangsúlyozta és „az ő Németországa” megmentéséről áradozott. Mint később kiderült, paradox helyzet állt fel a színpadon, Adolf Hitler egy zsidó származású borbélyhoz ment hajat vágatni és borotválkozni. Őrjöngő elméje megmutatkozott többször is mozdulataiban, kiabálásában, és szinte idegei látszottak a feszültségtől. Ács Tamás kétségkívül remekül alakította „a kitörni készülő vulkánt”. A hajvágás közben a nézőtér felé néztek mindketten egy pontra, mintha a közönség előtt egy tükör lenne, és abban látnák egymást. Tetszett a helyzet komolysága, hogy Tamásnak (Hitlernek) az igazi hajtincseit nyirbálta Ádám (a borbély). Amikor a borotválásra került a sor, Hitler habbal bekenve felpróbált néhány papírból kivágott bajusz-alakot, és az utolsó tipikus, német, határozott jellegű „fogkefe-bajusznál” maradt. A helyzet egyre élesebb lett, szó szerint is, hiszen a pengét elővéve a borotválásnál még a sercegő hangot is hallhattuk, ami még életszerűbbé tette a jelenetet. Hitler dühe kifakadt majd a borbélyt gyilkolásra akarta bírni, amikor a torkánál járt a penge, mondván, hogy „milliók életét megmenthetné”. Sokunkat a hideg rázott. A borbély nem volt képes ilyet tenni, „megölni a Halált”, így bárányként hajtotta el a lehetőséget. Ekkor jött a képbe a cím, és Hitler dühödt elviharzása után a sokkolt közönség ledermedve éledt fel néhány pillanat múlva és vastapssal ünnepelte a két szereplőt.