2007. november 19., hétfő

Gogol - Az őrült naplója - Feleselők Színpad



A fesztivál első napján, este 19:30-kor kezdődött a Veszprémi Egyetemi színtársulat, a Feleselők műsora. Mivel ekkorra már túl voltunk A bárány megkísértése című munkájuk megtekintésén, izgatottan vártam, hogy mit képesek még magukból kihozni, hiszen a Szilágyi Andor darabbal is igen magasra tették a mércét. Nem csalódtam!


Ács Tamás egyszemélyes monodrámaként dolgozta fel Gogol: Az őrült naplója című novelláját, melynek rendezője szintén Ő. A darab történetéről annyit, hogy ez volt az 50. előadás, és leginkább középiskolások szokták látni, rendhagyó irodalom óra keretében. Az 55 perc alatt olyan műsort láthattunk, melyet csak igazán ritkán van lehetősége az embernek megtapasztalni. A gogoli (anti)hős, a kisember figuráját tökéletesen dolgozta ki és jelenítette meg Ács, aki a darabot interaktívvá varázsolta, ezáltal hívva szürreális utazásra a szemlélőt egy őrült elme legmélyére. A jelenlevők a színész minden apró mozdulatát, arcának minden rezzenését feszült figyelemmel kísérték, Ács magával ragadó játéka elvarázsolta a nézősereget és a Sirály pincehelyisége csordultig telt energiával az előadás alatt.
A színpadi kellékek mindössze egy univerzálisan használható szék (hol kutyaként, hol esernyőként, hol fiatal hölgyként láttuk viszont), egy vödör víz és egy kendő voltak, illetve a közönség, akiket minden cselekménybe bevont a színész.

Stábunkkal igyekszünk kritikus szemmel nézni a fesztiválon látott darabokat, ám Az őrült naplóján egyszerűen nem sikerült fogást találnunk. Mindössze talán annyit jegyeznék meg halkan, hogy a veszprémi társulat eleve Színháztörténet szakosokból áll, így tehát nem igazán lehet összehasonlítani a produkciójukat például az ELTE PPK-sokéval, vagy a TÁTK-osokéval.

Ács Tamás mindössze 21 éves, de ez alatt a szűk egy óra alatt olyan teljesítményt láthattunk Tőle, amelyre a legtöbb színész talán soha nem lesz képes. Mi a titka? A színház iránti alázat? Kreativitás? Vagy tehetség? Talán mindez együttvéve, de talán soha nem tudjuk meg. Mindenesetre nagyon-nagyon remélem, hogy láthatom még ezt a fiút színpadon szerepelni, mert csodálatos élmény volt az előadása! Személy szerint is köszönöm ezt neki!
Olvassátok el a Vele készült interjúnkat is!
A fotókat Bartha Máté készítette, akinek munkáit a http://diitdesign.uw.hu/ oldalon tekinthetitek meg.

Nincsenek megjegyzések: