2007. november 18., vasárnap

1.nap: vetítés és A kopasz énekesnő

Vasárnap, délután 3 óra. Kihaltak a pesti utcák. Lehetséges, hogy mindenki a Sirályban van?

A hátsó szoba, ahol a vetítés lesz még üres. Egy aranyos bácsi finom strucc kolbásszal kínál várakozás közben. A vetítés fél óra csúszással kezdődik, de ez idő alatt sem jönnek újabb emberek: alig vagyunk nyolcan a teremben, viszont az összetétel igen vegyes kor szempontjából, a legfiatalabb kis színházkedvelő a 9 éves Ábel volt. Először Krizsó Szilvia interjúját láthattuk Ruszt Józseffel, majd részleteket az Universitas 60-70-es évekbeli előadásaiból, így például A végzetes szerelemből, a Zsugoriból, az Ingeborgból és Az özvegy Karnyónéból.

Az első előadás "függönyei" (amik még nincsenek) 17 órakor gördültek fel: az ELTE-TÁTK Tátika Dráma Klubjának előadásában a román-francia származású Eugéne Ionesco: A kopasz énekesnő című abszurd komédiáját láthattuk. Ionesco az elkispolgáriasodásra, az emberek elszemélytelenedésére, a beszéd kiüresedésére, az emberek közötti kommunikáció ellehetetlenedésére akarta felhívni a figyelmet. A komédia megírásának háttere, hogy az író szeretett volna megtanulni angolul, és egy nyelvkönyv példamondatai döbbentették rá arra, hogy korunkban a beszéd elidegenül eredeti funkciójától, a gondolatközléstől, és a tartalomtól elszakadva már csak a maga formális szabályainak engedelmeskedve alakítja a társalgás menetét.

A csoport a fél óra alatt mindent kihozott a darabból, amit lehetett, de ez az idő nem volt elég ahhoz, hogy mindent átadjanak. Talán ez volt az oka annak, hogy a rendező, Székely István leginkább a komédia részét helyezte előtérbe a legerősebb poénokkal, a drámai hatást pedig, ami Ionesco művében jobban kijön, mellőzte. Viszont a mérleget a pozitív oldalra billentheti az a tény, hogy a szereplők minden erejükkel azon voltak, hogy az angol kispolgár képét jelenítsék meg számunkra, mind öltözékükkel, mind arcjátékukkal és beszédükkel- igaz, ez néha nagyon mesterkéltnek tűnhetett.

A Tátika olyan színművet választott, ami annyira jó, hogy azt -egy néző szavaival élve- nehéz lenne elrontani, bár mégis hagyott kívánnivalót maga után egy-két színész játéka. De a lényegen ez mit sem változtat, a hat színész: Forgács Ádám, Kővári Panka, Molnár Andor, Soignet Myriam, Bán Bálint és Varga Eszter nagy sikert aratott a mintegy 60 fős közönség körében, amivel elnyerhetnék a nap legnagyobb nézőközönségét vonzó előadás címét.

Nincsenek megjegyzések: