A fesztivál eddigi három napja alatt az egyik legnagyobb közönséget az Ars Gaudendi Gratia társulat Karinthy komédiái vonzották. Az előadás rendezőnőjével, Gyepes Krisztinával készítettünk interjút, fogadjátok szeretettel!
-Légyszíves mesélj egy pár szót a társulat történetéről!
-Amikor 2005-ben az ÁJK-ra kerültem, elhatároztam, hogy nem működhet úgy az egyetem, hogy nincsen színpada. Ekkor meghirdettem az ÁJK-n belül, hogy csináljunk egy színpadot, és egy 20 fős társaság össze is verbuválódott, és nem csak ÁJK-sokból állt már akkor. Az első közös munkánk az Moliére Tudós nők című műve volt, amit egy jótékonysági előadás keretében mutattunk be az ELTE ÁJK dísztermében a Heim Pál Gyermekkórház részére. Egy véletlen, vagy nem véletlen folytán a sors keze megadta azt, hogy találkoztunk egy BTK-s kezdeményezéssel. Ők már nagyon régóta gondolkodtak abban, hogy kéne valamit csinálni, csak nem igazán volt olyan ember, aki ehhez valamennyire is értett volna, gondolok itt a rendezés, vezetés részre. Szeptember 10-re hirdettünk egy időpontot, hogy mindenki jöhet, akit érdekel a színház, ebbe beleértve természetesen a rendezőket, a színészeket, a kreatív munkát, a technikát, mindent. Így egy-két perc alatt lettünk közel 70-en, amiből aztán egyre kevesebben maradtunk, ahogy elmaradoztak az emberek. Most olyan 45-50 en vagyunk, attól függően, hogy ki mit csinál. Bízunk benne, hogy az ELTE kicsit felfigyel majd arra, hogy erre van igény, és dolgozunk, és jól dolgozunk, mondhatom ezt, és mostmár egy helyet nagyon szeretnénk, ami az egyetemi színpadé, főleg mert mostmár az ELTE összes szakáról vannak tagok, a fizikusoktól kezdve a kémikusokon át az esztéta szakosokig mindenki, és minden munkafolyamatot mi, diákok csinálunk, akár az írástól kezdve is.
-Mondtad, hogy az ÁJK-n nem volt színjátszókör. És a Perjátszókör?
-A Perjátszókör nem igazán színház. Ők pereket adnak elő, kifejezetten a jogi vonatkozásban, minden esetben csak az ÁJK-n belül, és csak jogi vonatkozású dolgokat csinálnak. Nem igazán a színházra van kiélezve ez a dolog, tehát nem igazán a színházban akarnak ők profik lenni, hanem a pereket akarják bemutatni úgy, hogy az minél érthetőbb legyen.
-Tehát a kettő között nincsen semmilyen kapcsolat?
-Nincsen.
-Miért pont a Karinthy komédiákra esett választásotok?
-Igazából mivel szeptember 10-én ilyen hihetetlenül nagyra bővült a csoport, valami olyasmit kellett csinálni, amiben sok ember mozgatható, és úgy mozgatható sok ember, hogy nem kell egyszerre próbálni. Ez a négy darab részlet pont lehetőséget adott arra, hogy külön-külön tudtunk próbálni a kis részletekkel, minden nap mással, emellett nagyon sok ember tudott a háttérben dolgozni (díszlet megcsinálása, beszerzés, satöbbi), ez a technikai ok, a másik érzelmi szál. Én már nagyon régóta szerettem volna egy Karinthy komédiák-estet csinálni, és igazából én nyolc darabot szántam volna erre az estre, úgy, hogy két estére megbontva, csakhát a hely, az idő és hasonló szervezések problémák miatt ez nem sikerült, de a jövőben tervezzük, hogy megcsináljuk mind a nyolcat.
-Most mindannyian felléptetek? -Nem, sokkal többen vagyunk, a maradék négy darabra is megvan a szereposztás. Igazából mégegyszer ennyien vagyunk.
-Hogyan lehet hozzátok bekerülni?
-Eddig úgy lehetett, hogyha jelentkezett valaki, hogy szeretne színházat csinálni, akkor velem találkozott, beszéltünk öt percet, és kapott valami feladatot. Igazából én nem felvételiztettem, és nem is tartom ezt olyan borzasztó fontosnak, pontosan azért, mert nem elég a tehetség. Ha valaki mögött nincsen munka, és nem akarja csinálni, csak tehetséges, az egyáltalán nem elég a színházhoz. Nagyon sok olyan oldala van a színháznak, amit meg lehet egy kicsit fogni. Itt is volt olyan, aki más helyett jött, itt maradt, beült mellém rendezni, együtt csináltuk a dolgokat és élvezte az egészet. Szeretném megmutatni az embereknek, hogy nem csak a színpad létezik, hanem a háttérmunka is.
-Mi lesz a következő munkátok?
-Ahogy mondtam, a Karinthy-t megcsináljuk mind a nyolcat. Ezek után van egy tervünk, az egyik srác (aki az őrültet játszotta az utolsó darabban) ír, már elég régóta, és nagyon jó darab-ötletei vannak, úgyhogy valószínűleg közösen összeülünk és egy ilyen add-vedd dologból írunk egy darabot, aminek megvan az ötlete, de hadd ne áruljam el, hogy mi az.
-A Karinthy darabokat hol és mikor láthatjuk még?
-Mi megpróbálunk előadásokat szervezni, de ez nem igazán rajtunk múlik. Lehet, hogy lesz lehetőségünk visszajönni ide a Sirályba, illetve az a nagy szerencsénk, hogy van az Egyetemi Színpadért Alapítvány, és mi már nagyon régóta folytatunk tárgyalásokat az ügyben, hogy az egyetemi színpad újra működjön. Ha lesz, és sikerül mindezt megvalósítani, akkor ott mindenképpen fellépünk. Most ezen dolgozunk.
-Köszönjük a beszélgetést!
-Én köszönöm!
Szabó Ildikó
Takács Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése