A fesztivál második napja is vetítéssel kezdődött, a Radikális Szabadidő Színház saját alkotását, A szerelem írásjegyei c. 2006-os előadást láthattuk. A pécsi Egyetemi Fesztiválon is szerepelt a darab, ahonnan még díjat is vihettek haza. Tizenegy előadást élt meg a mű. Szereplők: Bakajsza Gábor, Éles Eszter, Formanek Csaba, Gyimesi Judit, Tr.Szabó György; rendezte: Formanek Csaba.
Én, mint kevésbé műértő bevallom, hogy elég nehéz volt megemészteni számomra ezt a munkát, de teljesen magával ragadott. Volt egy-két homályos folt, amit nem tudtam hova tenni a darab értelmezése szempontjából, így amint internet közelébe kerültem, azonnal kutatni kezdtem különböző beszámolók, kritikák után. Szerettem volna mindent tisztán látni.
A szereplők: adott két nő, Andelin és Nilenda, ikertestvérek, akiket mágikus hatalommal rendelkező apjuk nevelt fel a világtól elzárva; ill. még Soma a vándordiák és a nárcisztikus jellemű Nádúr. A történetben különböző emberi kapcsolatok elevenednek meg, de egyik sem maradandó, egy pillanat alatt szétfoszlanak. A női és a férfi párosok egy-egy tagja érzékenyebb, visszafogottabb, művészibb lélekre vall, míg a másik oldal erőszakosabb, durvább, hatalomra, uralkodásra éhező. A mű ugyan szomorúvígjáték egy felvonásban, de mégsem végig egyhangú, komoly jellegű, mert folyamatosan könnyed humor járja át a jeleneteket, amitől a hangulata is lüktetőbb lesz.
Az előadás egyben mozgásszínház is. Egy erős dinamikát érzékelhetünk az állandó tánccal, sürgés-forgással, árnyjáték-betéteket is találunk. A színészek egyszerre játszanak a testtel, a fényekkel és a szöveggel is. A zenei alátéteket is nagyon pontosan eltalálták /nekem különösképpen tetszett/, amelyek még inkább a vászonra szegezik a néző tekintetét, egy pillanatra sem hagyják, hogy kizökkenjen a műből. Egy vershez tudnám hasonlítani a színművet, ami a versben a rím, ritmika, azt itt a mozgás adja meg. Ettől lesz igazán erőteljesebb a mondanivalója.
A szereplők: adott két nő, Andelin és Nilenda, ikertestvérek, akiket mágikus hatalommal rendelkező apjuk nevelt fel a világtól elzárva; ill. még Soma a vándordiák és a nárcisztikus jellemű Nádúr. A történetben különböző emberi kapcsolatok elevenednek meg, de egyik sem maradandó, egy pillanat alatt szétfoszlanak. A női és a férfi párosok egy-egy tagja érzékenyebb, visszafogottabb, művészibb lélekre vall, míg a másik oldal erőszakosabb, durvább, hatalomra, uralkodásra éhező. A mű ugyan szomorúvígjáték egy felvonásban, de mégsem végig egyhangú, komoly jellegű, mert folyamatosan könnyed humor járja át a jeleneteket, amitől a hangulata is lüktetőbb lesz.
Az előadás egyben mozgásszínház is. Egy erős dinamikát érzékelhetünk az állandó tánccal, sürgés-forgással, árnyjáték-betéteket is találunk. A színészek egyszerre játszanak a testtel, a fényekkel és a szöveggel is. A zenei alátéteket is nagyon pontosan eltalálták /nekem különösképpen tetszett/, amelyek még inkább a vászonra szegezik a néző tekintetét, egy pillanatra sem hagyják, hogy kizökkenjen a műből. Egy vershez tudnám hasonlítani a színművet, ami a versben a rím, ritmika, azt itt a mozgás adja meg. Ettől lesz igazán erőteljesebb a mondanivalója.
A szerelem írásjegyeiről lelkes kritika született meg a Magyar Hírlapban. Keresztesi József a következőképpen fogalmaz: „Ezek az emberek komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy létrehozzák a produkciójukat, és ennek a hatása meg is látszik az előadáson. Nem hibátlan előadás, hát persze, húzni mindenből lehet, és finomítani is lehet mindenen. De viszi magával a nézőt, mindvégig érdekelt, hogy mi fog történni a következő pillanatban, és ekkor talán kijelenthető, hogy A szerelem írásjegyei elérte a célját.”
Bizony elérte. A kezdeti megdöbbentő hatás után feszülten ültem végig a vetítést. A befejezés után sokkal később, hazafelé tartva gondolataim még mindig ezen az előadáson jártak. Egy új élményt, látványt kaptam. Mindent szerettem volna, szeretnék megérteni, azonban rájöttem, hogy túl mohó vagyok. Más sok évig tanulja ezt a szakmát, hogy megfelelően adja át a darabot, ezt a mozgáskultúrát, hogy pontosan lásson mögé. Nem lehet ezt egyik percről a másikra megtanulni. Én csak ízelítőt kaptam 85 perc erejéig.
Bizony elérte. A kezdeti megdöbbentő hatás után feszülten ültem végig a vetítést. A befejezés után sokkal később, hazafelé tartva gondolataim még mindig ezen az előadáson jártak. Egy új élményt, látványt kaptam. Mindent szerettem volna, szeretnék megérteni, azonban rájöttem, hogy túl mohó vagyok. Más sok évig tanulja ezt a szakmát, hogy megfelelően adja át a darabot, ezt a mozgáskultúrát, hogy pontosan lásson mögé. Nem lehet ezt egyik percről a másikra megtanulni. Én csak ízelítőt kaptam 85 perc erejéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése