A Hetényi sulié volt a terep kedd este kilenctől, ha a csúszást is beleszámítjuk, körülbelül fél tízkor álltak a Sirály világot jelentő deszkáira. A Hetényi/14 elnevezés egy humán tagozatos szakközépiskola társulatát takarja, akik ezen az estén egy Lorca darabbal, a Vérnásszal örvendeztettek meg bennünket. A darabot megzenésítve adták elő (zenéjét szerezte: Pap Gábor), gitár és fuvolakísérettel, prózai részt szinte alig tartalmazott az előadás. A Lorca dráma eleve épít a népies elemekre, népdalokra, mesékre, amit tökéletesen jelenített meg a csoport, a "spanyolos" hangulat elérésére nagyszerű választás volt a gitármuzsika.
Említettem a csúszást, az oka több, mint valószínű, hogy a pinceberendezés teljes átalakítása volt (értsd: ahol eddig a színészek játszottak, ott most a közönség foglalt helyet, és fordítva). Ez egyrészt jobb volt így, mert talán többen fértünk be, viszont sokat takartak az oszlopok (előlem általában a főbb cselekményeket).
Az első jelenetnél érdekes megoldást választottak, ugyanis három cselekmény zajlott egyszerre a színpadon, az anya és a fiú, Leonardo és a családja, valamint a cseléd és a mennyasszony beszélgetését láthattuk párhuzamosan, a többi szereplő a földön feküdt, halottként. Így azért elég nehéz lett volna követni a történetet, de később szerencsére letisztultak a dolgok, viszont ezután is az összes szereplő mindvégig a színpadon volt.
A társulat fontosnak tartotta a drámai hatás elérését, szorongást, feszült figyelmet akart kiváltani a nézőkből, és ez sikerült is nekik, például olyan eszközök bevetésével, mint a folyamatos lódobogás, a fekete-fehér ruhák, az erős fények használata, vagy, hogy a színészek folyamatosan előre néztek, ami valljuk be, igen nagy önfegyelmet igényelt. A ló-motívumot végig vezető-szálként alkalmazták, például úgy mustrálta az anyós és após a fiatalok fogait, akár egy lóvásáron a lovakat szokás. A színpad berendezése, a dalok és az életfonal-motívum engem az antik drámák világára emlékeztetett és valahogy az egész mű atmoszférája is ezt az érzésemet támasztotta alá.
Mindent összevetve nagyszerű darabot láthattunk a Hetényi/14 társulat előadásában, érződött, hogy profi rendező keze munkája, és a színészpalánták is figyelemre méltóak voltak. Az egész egy kidolgozott, összefogott darab benyomását keltette, remek ötletekkel és komoly kreatív munkával a háttérben. Hetényi/14, csak így tovább!
Az első jelenetnél érdekes megoldást választottak, ugyanis három cselekmény zajlott egyszerre a színpadon, az anya és a fiú, Leonardo és a családja, valamint a cseléd és a mennyasszony beszélgetését láthattuk párhuzamosan, a többi szereplő a földön feküdt, halottként. Így azért elég nehéz lett volna követni a történetet, de később szerencsére letisztultak a dolgok, viszont ezután is az összes szereplő mindvégig a színpadon volt.
A társulat fontosnak tartotta a drámai hatás elérését, szorongást, feszült figyelmet akart kiváltani a nézőkből, és ez sikerült is nekik, például olyan eszközök bevetésével, mint a folyamatos lódobogás, a fekete-fehér ruhák, az erős fények használata, vagy, hogy a színészek folyamatosan előre néztek, ami valljuk be, igen nagy önfegyelmet igényelt. A ló-motívumot végig vezető-szálként alkalmazták, például úgy mustrálta az anyós és após a fiatalok fogait, akár egy lóvásáron a lovakat szokás. A színpad berendezése, a dalok és az életfonal-motívum engem az antik drámák világára emlékeztetett és valahogy az egész mű atmoszférája is ezt az érzésemet támasztotta alá.
Mindent összevetve nagyszerű darabot láthattunk a Hetényi/14 társulat előadásában, érződött, hogy profi rendező keze munkája, és a színészpalánták is figyelemre méltóak voltak. Az egész egy kidolgozott, összefogott darab benyomását keltette, remek ötletekkel és komoly kreatív munkával a háttérben. Hetényi/14, csak így tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése