Stábunk tagjai az elmúlt héten azon munkálkodtak, hogy a Színváltások fesztivál minden mozzanata dokumentálva legyen. Reméljük, tetszettek az interjúk, kritikák, beszámolók, amelyeket ezalatt a pár nap alatt olvashattatok, mi igyekeztünk mindig jó munkát végezni. Az alábbi kis összefoglalásban a mi véleményünket olvashatjátok, megtudhatjátok, hogy hogy éreztük magunkat a Színváltásokon! Ha egyetértetek, azért, vagy ha nagyon nem, hát azért írjatok megjegyzéseket a cikkhez!
Elvállaltam ezt a „munkát”, mert jó újságírói gyakorlatnak tartottam többek között. Valahonnan meg kell szerezni az első tapasztalatokat. Féltem is, hogy nem fogom érteni a darabokat, nem az én ízlésemnek megfelelőek lesznek. Most visszatekintve az elmúlt hétre pozitívnak ítélek meg mindent. Egy-egy előadás hihetetlen energiával bírt, ragadta meg a nézőket, mondanivalójuk mindenkihez eljutott. Emberekkel csordultig telt Sirály, lelkes, izgatott színjátszók, költő-palánták, szervezők, a szakma nagyjai. Így jellemezném a fesztivált.
Színváltások. A cím is magában hordozza a bizakodást, reményt, hogy igenis sikerül átadni valamit ez alatt a négy nap alatt az odalátogatóknak. A művészet szeretetét, támogatását, befogadását. Mondhatni teljes sikert értek el a fesztivál létrehozói. Bebizonyosodott, hogy vannak olyan tehetséges emberek, akik miatt érdemes színházba járni, akiknek szükségük lenne az Egyetemi Színpad újjáéledésére. Nemcsak azoknak, akik „játszanának”, hanem a fiatal értelmiségieknek is. Létrejöttében nem kételkedem.
Színváltások. Egy új „szín”, egy új látásmód. Egy hely, ahová bárki betérhet, akár szórakozni, akár beszélgetni, akár kiszakadni a racionalitásból. Művészet a művészetért. Ezt a jövőt szeretném látni magam előtt. - Szabó Ildikó
Hogy mit jelentett nekem a fesztivál?
Egyfelől kihívást, hiszen meg kellett írni ezt a kis naplót. Kíváncsi voltam, de féltem is, én még sohasem csináltam ilyet. Jó volt azt érezni, hogy számítanak rám, és hogy valami fontosat teszek. Másfelől lelki táplálék volt. Kiszakított a mindennapokból, a monoton robotból, színt vitt szerintem mindannyiunk életébe. Bár fárasztó volt szinte egész nap ott ülni, de kárpótolt az, hogy láthattam, milyen tehetséges fiatalok vannak közöttünk. Büszkeséggel töltött el, hogy láthattam őket, akik talán az elkövetkező évek ünnepelt színészei lesznek (ki tudja?). Ezen a négy napon felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb, köszönet érte. Sajnálom, hogy már vége, vissza kell térni a való világba! De újult erővel teszem ezt és vágok bele a vizsgaidőszakba, amihez mindenkinek sok sikert kívánok! - Saliga Réka
Előttem Réka leírta már, hogy ez a fesztivál egy kihívással, szórakozással és munkával teli vegyes kombó volt számunkra, élveztem én is persze. Ehhez azt tenném hozzá, hogy az külön szerencse és öröm számomra/számunkra, hogy voltaképpen –ha minden jól megy- az elmúlt héten az ELTE Egyetemi Színpad-mindenfajta ömlengés nélkül- történelmi léptékű előadássorozatát láthattuk. Megismerhettük Formanek Csabát, aki kezdeményezte a régóta halogatott, vagy csak egyszerűen fel nem ismert igényt a vérátömlesztésre, és akinek-úgy tűnik- átkerült a kezébe a staféta. Az is kiderült, hogy vannak tehetséges színtársulatok is, meg olyan nézők is, akik kíváncsiak rájuk, de eddig egészen egyszerűen a kommunikáció és az önmenedzselés hiányának betudhatóan előadó és befogadó nem találta meg egymást. Ez az, ami most -ha egyelőre csak négy napra is-, de megváltozott és a jövőben tartósan megváltozhat. Jó sansz van tehát arra, hogy ne csak az ELTE színpad múltbeli szelleme, hanem a jelen is részévé válhasson az egyetemi színjátszás krónikájának.Úgyhogy én pedig ehhez kívánok sok sikert és kitartást! - Tossenberger Tamás
Amikor Anett barátném felhívott, hogy lenne ez a kis négy napos elfoglaltság, először eléggé szkeptikus voltam a dolgot illetően. Örültem persze, hiszen szeretek írni, de biztos voltam abban, hogy négy nap után bőven elég lesz a színházasdiból és a nehezen értelmezhető darabokból, amatőr társulatokból. Hatalmasat tévedtem! A veszprémi Feleselők Társulat és az Ács Tamás által feldolgozott Gogol darab már első nap óriási hatással volt rám, ezt csak fokozta a Hetényi/14 Lorca előadása, vagy a Radikális Szabadidő Színház Zsiráfivóhelye. Habár szinte minden napom felét a színházban töltöttem, mégsem volt annyira fárasztó ez a munka. Jó volt a tudat, hogy minden nap mennem kell, néznem kell, írnom kell... és jó volt érezni azt a hatalmas energiát, ami a szervezőkből, színészekből, a Színváltások sikerén munkálkodókból áradt. Ez az igazi színház iránti elkötelezettség! Úgy érzem, hogy sikerült visszahozni a régmúlt idők, a '70es évek legendás Egyetemi Színpadának hangulatát, és ha már ez a közösségi érzés, a szenvedély, a tenni akarás megvan, már igazán semmiség magát a Színpadot régi pompájába visszaállítani! Igazán fontosnak tartom tehát, hogy kapjon egy épületet az Egyetemi Színpad, hogy egyfajta kulturális központként, fórumként üzemelhessen az ELTE hallgatói számára. - Takács Nóra
Elvállaltam ezt a „munkát”, mert jó újságírói gyakorlatnak tartottam többek között. Valahonnan meg kell szerezni az első tapasztalatokat. Féltem is, hogy nem fogom érteni a darabokat, nem az én ízlésemnek megfelelőek lesznek. Most visszatekintve az elmúlt hétre pozitívnak ítélek meg mindent. Egy-egy előadás hihetetlen energiával bírt, ragadta meg a nézőket, mondanivalójuk mindenkihez eljutott. Emberekkel csordultig telt Sirály, lelkes, izgatott színjátszók, költő-palánták, szervezők, a szakma nagyjai. Így jellemezném a fesztivált.
Színváltások. A cím is magában hordozza a bizakodást, reményt, hogy igenis sikerül átadni valamit ez alatt a négy nap alatt az odalátogatóknak. A művészet szeretetét, támogatását, befogadását. Mondhatni teljes sikert értek el a fesztivál létrehozói. Bebizonyosodott, hogy vannak olyan tehetséges emberek, akik miatt érdemes színházba járni, akiknek szükségük lenne az Egyetemi Színpad újjáéledésére. Nemcsak azoknak, akik „játszanának”, hanem a fiatal értelmiségieknek is. Létrejöttében nem kételkedem.
Színváltások. Egy új „szín”, egy új látásmód. Egy hely, ahová bárki betérhet, akár szórakozni, akár beszélgetni, akár kiszakadni a racionalitásból. Művészet a művészetért. Ezt a jövőt szeretném látni magam előtt. - Szabó Ildikó
Hogy mit jelentett nekem a fesztivál?
Egyfelől kihívást, hiszen meg kellett írni ezt a kis naplót. Kíváncsi voltam, de féltem is, én még sohasem csináltam ilyet. Jó volt azt érezni, hogy számítanak rám, és hogy valami fontosat teszek. Másfelől lelki táplálék volt. Kiszakított a mindennapokból, a monoton robotból, színt vitt szerintem mindannyiunk életébe. Bár fárasztó volt szinte egész nap ott ülni, de kárpótolt az, hogy láthattam, milyen tehetséges fiatalok vannak közöttünk. Büszkeséggel töltött el, hogy láthattam őket, akik talán az elkövetkező évek ünnepelt színészei lesznek (ki tudja?). Ezen a négy napon felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb, köszönet érte. Sajnálom, hogy már vége, vissza kell térni a való világba! De újult erővel teszem ezt és vágok bele a vizsgaidőszakba, amihez mindenkinek sok sikert kívánok! - Saliga Réka
Előttem Réka leírta már, hogy ez a fesztivál egy kihívással, szórakozással és munkával teli vegyes kombó volt számunkra, élveztem én is persze. Ehhez azt tenném hozzá, hogy az külön szerencse és öröm számomra/számunkra, hogy voltaképpen –ha minden jól megy- az elmúlt héten az ELTE Egyetemi Színpad-mindenfajta ömlengés nélkül- történelmi léptékű előadássorozatát láthattuk. Megismerhettük Formanek Csabát, aki kezdeményezte a régóta halogatott, vagy csak egyszerűen fel nem ismert igényt a vérátömlesztésre, és akinek-úgy tűnik- átkerült a kezébe a staféta. Az is kiderült, hogy vannak tehetséges színtársulatok is, meg olyan nézők is, akik kíváncsiak rájuk, de eddig egészen egyszerűen a kommunikáció és az önmenedzselés hiányának betudhatóan előadó és befogadó nem találta meg egymást. Ez az, ami most -ha egyelőre csak négy napra is-, de megváltozott és a jövőben tartósan megváltozhat. Jó sansz van tehát arra, hogy ne csak az ELTE színpad múltbeli szelleme, hanem a jelen is részévé válhasson az egyetemi színjátszás krónikájának.Úgyhogy én pedig ehhez kívánok sok sikert és kitartást! - Tossenberger Tamás
Amikor Anett barátném felhívott, hogy lenne ez a kis négy napos elfoglaltság, először eléggé szkeptikus voltam a dolgot illetően. Örültem persze, hiszen szeretek írni, de biztos voltam abban, hogy négy nap után bőven elég lesz a színházasdiból és a nehezen értelmezhető darabokból, amatőr társulatokból. Hatalmasat tévedtem! A veszprémi Feleselők Társulat és az Ács Tamás által feldolgozott Gogol darab már első nap óriási hatással volt rám, ezt csak fokozta a Hetényi/14 Lorca előadása, vagy a Radikális Szabadidő Színház Zsiráfivóhelye. Habár szinte minden napom felét a színházban töltöttem, mégsem volt annyira fárasztó ez a munka. Jó volt a tudat, hogy minden nap mennem kell, néznem kell, írnom kell... és jó volt érezni azt a hatalmas energiát, ami a szervezőkből, színészekből, a Színváltások sikerén munkálkodókból áradt. Ez az igazi színház iránti elkötelezettség! Úgy érzem, hogy sikerült visszahozni a régmúlt idők, a '70es évek legendás Egyetemi Színpadának hangulatát, és ha már ez a közösségi érzés, a szenvedély, a tenni akarás megvan, már igazán semmiség magát a Színpadot régi pompájába visszaállítani! Igazán fontosnak tartom tehát, hogy kapjon egy épületet az Egyetemi Színpad, hogy egyfajta kulturális központként, fórumként üzemelhessen az ELTE hallgatói számára. - Takács Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése