A 17:30-kor kezdődő Kerekasztal beszélgetést Nánay István nyitotta meg, részt vett még: Jordán Tamás, Vasy Géza, Puskás Tamás, Répássy András (az Universitas színésze volt, propagandistája, mindenese egy időben) és Formanek Csaba (a fesztivál szervezője, az ELTE BTK társulatának, a Radikális Szabadidő Színháznak vezetője).
Mondanivalóját egy rövid összefoglalóval kezdte az Egyetemi Színpad történetéről, melynek létrejöttéhez saját szavaival fogalmazva kellett egy Petur, az egyetem támogatása és erős diák-akarat, vagyis ez egy alulról és felülről jövő kezdeményezés volt egyszerre. Az Egyetemi Színpad nemcsak nyitott volt, hanem az akkori értelmiség legális találkozóhelye. Ez volt az első és egyetlen olyan hely, ahol nyugati és archív filmeket vetíthettek.
Nánaytól Jordán Tamás vette át a szót, akit őszintén meglepett, hogy ennyi fiatal kíváncsi a régmúltra. Hangsúlyozta, hogy abban az időben még nem volt TV, internet, nagyobb társadalmi különbségek, a legfontosabb számára az egymásrautaltság, a közösséghez való tartozás élménye volt. "Egy ívású (és egy ivású) emberek munkálkodtak az Egyetemi Színpad fejlesztésén."
Répássy is hangsúlyozta ezt az összetartó erőt, ami nem csak a tagoknak, hanem a látogatóknak is sokat adott szellemileg. Ezek az évek formálták meg későbbi, felnőtt énjüket. Legnagyobb élményei a Déry és Illyés szerzői estjein való közreműködés és segédkezés voltak.
Vasy Géza emlékei közül az 1991. április végén tartott búcsú estet emelte ki, ennek a bevételéből született meg az Egyetemi Színpadért Alapítvány, amely a Nánay István által írt Profán szentély című könyv megjelenését támogatta, melyet a jubileum alkalmából adtak ki.
Az Egyetemi Színpad megszűnése után Göncz Árpád támogató levelet írt a Színpadnak, így újrakezdhették a munkát a Szerb utcai épület falai között. Az új igazgató Puskás Tamás lett, aki a Fidelio című lap (jelenleg Pesti Est) indulásának körülményeire emlékezett. Az Egyetemi Színpad jelenlegi helyzetéről a következőket mondta: "Ciki, ha egy egyetemnek nincs színpada! Ha van egy hely, az emberek odamennek, és leülnek, és mondják, és gondolják, és megbeszélik. Ez nagyon fontos!" - hangsúlyozta a Színpad kulturális fórumot betöltő szerepét. Végül 1996-ban bezárt az Egyetemi Színpad.
Az újabb kezdeményező Formanek Csaba. 2002-ben alakult meg a Radikális Szabadidő Színház, akik kezdetben az Ajtósi Dürer Kollégium pincéjében próbáltak. Elmondta, hogy akkoriban is több egyetemi színtársulat működött az ELTE-n egymástól elszeparáltan, mit sem tudva a többiek munkájáról, egyáltalán: létezéséről. "Mivel nehezen találtam embereket, úgy gondoltam, nincs igény az Egyetemi Színpad újraélesztésére. Azonban a Színváltások Fesztivál bizonyítéka annak, hogy igenis vannak érdeklődők. Kaptunk már rektori ígéreteket is a támogatásról".
A beszélgetés Répássy bíztató szavaival zárult, szerinte most kell összefogni az ELTE-n a színtársulatoknak, mert kell az intézményesített keret is. Igazán megható pillanatnak lehettünk tanúi, amikor a "nagyok" szimbolikusan átadták a staféta botot a jelen generációjának, és ígéretet tettek az Alapítvány elnökségi és kuratóriumi posztjainak átadására is. Most rajtunk a sor!
Saliga Réka
Szabó Ildikó
Takács Nóra
Tossenberger Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése